Egy cégvezető meséje

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreg király. Amikor érezte, hogy hamarosan üt az utolsó órája, a halálos ágyához hívatta három fiát, és ezt mondta:

Hamarosan eltávozom, gyermekeim, és rátok hagyom a királyságom. Válasszátok ki és beszéljétek meg, ki melyik részt vezeti majd. Osszátok fel egymás közt a munkát úgy, hogy mindenkinek egyformán jusson, se több, se kevesebb. Legyetek igazságosak mindenkor és mindenkivel.

Mi a transzformációs meseterápia?

Szeretnél a mesédbe látni? Van egy egyszerű és nagyszerű módszer, ami segíthet "megtáltosodni". Segítünk, hogy új fejezetet írj életed Nagy Mesekönyvébe, és ezzel új kezdet elé nézz… A varázsmese írás segítségével megmozdíthatod az életed: lendületet és erőt kapsz, hogy rendezd kapcsolataidat, megtaláld a Neked való munkát, társat, otthont; helyreállítsd testi-lelki harmóniád. A siker titka, hogy olyan technikát tanulhatsz meg, amivel legyőzheted a benned élő sárkányokat, megmászhatod az égig érő fát, tiéd lehet a legbátrabb királyfi, vagy elnyerheted a királylány kezét és a fele királyságot. Biztos lehetsz abban, hogy belső bölcsességed olyan mesével ajándékoz meg, ami rólad és neked szól; személyre szabottan segít közelebb kerülni önmagadhoz, aktuális életkérdésed megoldásához. És még egy jó hír: a varázsmese módszer egyszer és mindenkorra a tiéd marad, bármikor segítségül hívhatod, amikor csak szükségét érzed.

Ha többet szeretnél tudni a varázsmese író tanfolyamról, a "Mi a varázsmese" menüpontra kattintva olvashatsz róla, tanfolyamaink időpontját pedig a "Tanfolyamok" menüpontban találod.

Jó böngészést kívánunk a honlapunkon, és szeretettel várunk tanfolyamainkon:

Bea & Sándor

A varázsmese varázsa

logoMai világunkban egyik legfőbb problémánk, hogy nem tudunk jól kapcsolódni - sem önmagunkhoz, sem másokhoz, sem a természethez, sem a természetfelettihez. Ennek egyik oka, hogy kapcsolódás helyett uralni akarjuk viszonyainkat. Megismerés, elfogadás, szeretet helyett önző akaratunkat akarjuk erőltetve érvényre juttatni – nagyon gyakran akár saját jól felfogott valódi érdekünk ellenében is. A másik oka az, hogy túlzott szerepet kap a gondolkodás, a racionális agyalás, és szinte tiltott üzemmód a játék, az öröm, az alkotás, a művészi szabadság - jobb agyféltekés teremtő gyógyító erőink. A harmadik ok a tudattalan lelki tartalmak és folyamatok „garázdálkodása”. 
A varázsmese írás olyan önterápiás eszköz, amely segít elfogadni önmagunkat. Általa kapcsolatot teremthetünk belső lelki állapotunkkal, élethelyzetünkkel. Varázsmesénk megmutatja az éppen aktuális elmozdulási, továbblépési lehetőségeket, valamint azt a mesés nyereséget, amire szert tehetünk e változások által. Varázsmesénk aktivizálja, dinamizálja életünket, mozgósítja akaratunkat.
Vajon miért vonzódik az ember a mesékhez, éljen a világon bárhol, bármely században, s legyen akár gyermek, ereje teljében lévő felnőtt vagy idős? Miért erősebb ez a vonzódás a meséhez, mint bármely más műalkotáshoz? Mi a varázsmese, és hogyan hat az ember lelkére? Miért vágyunk többre a mesék esztétikai élményénél? Mire jó és hogyan működik személyes varázsmesénk? Mire jó egy varázsmese-csoportot? Cikkünkben ezekre a kérdésekre keressük a választ.

Mint testnek a kenyér
Rudolf Steiner, Meseköltészet a szellemtudomány fényében, 1913. február 6-án Berlinben tartott el?adásában így fogalmaz: 
„A mese pusztán esztétikai és művészi élvezete olyan messze állhat a lélekt?l, mint –paradox hasonlattal élve – egy étel finom íze szánkban azoktól a rejtett és bonyolult folyamatoktól, amelyek az étel révén a testünket építik. Az étel útja az elejét?l fogva kívül marad az ember tudatos megfigyelésén: minden, amit érzékel, az csupán az íz maga. /…/ Ugyanígy, egy mese csupán esztétikai élvezete is nagyon messze van attól, ami a lélek tudattalan mélységeiben zajlik, akkor, amikor hozzákapcsolódik mindahhoz, ami a meséb?l fakad és felszínre tör. A lélek olthatatlan szükségét érzi annak, hogy szellemi vénáin átengedje a mese lényegét; csakúgy, ahogyan a fizikai testnek is szüksége van arra, hogy a táplálékot magán átáramoltassa.” /…/
Ugyanitt így folytatja:
„Előfordulhat, hogy a lélek mélyén olyan határtalan élmény pihen, /…/ amiből semmi nem jut át a nappali tudatba. Mégis van valami a lélekben, ami olyan, mint a fizikai testben az éhségérzet. És ahogyan a test éhségét is csillapítanunk kell, ugyanígy szüksége van valamire ennek a lélek mély tapasztalásából fakadó, határtalan élménynek is. Ilyenkor azt érezzük, hogy szívesen elolvasnánk egy mesét, belemerülnénk egy legenda világába, vagy ha művészi hajlammal vagyunk megáldva, alkotnánk valamit, amib?l azt érezzük, hogy ahhoz képest minden szó puszta dadogás lenne: így keletkeznek a mese képei. A léleknek a mesék képeivel ily módon történő tudatos kielégítése jelenti a lélek számára a táplálékot az említett éhségérzetre.” /…/