Minden lehetséges! Megérkezett a Varázsmese!

Mi a varázsmese, és hogyan hat az ember lelkére? Mire jó és hogyan működik személyes varázsmesénk?

Hogyan juthatunk hozzá? Mire jó, hogyan dolgozik egy varázsmese-csoport? - cikkünkben ezeket a kérdéseket járjuk körül

Miért meséltek egymásnak meséket az emberek mindig is, minden korban, a világ minden táján? Azért, hogy a meséken keresztül ismerjék meg az emberi élet legnagyobb kihívásait, fordulópontjait, és a bennünk rejlő mesés képességeket ezek megoldására. A mese, élő képekben, művészi formában vázolja fel a megoldási lehetőségeket az emberi sors alapvető kérdéseire, mint például: születés és halál, küzdelem, döntés, találkozás, érés, öregedés, egészség és betegség, felelősségvállalás... A mesékben megjelennek a minden ember lelkében ott élő ősképek, például az Anya, az Apa, a Nap, a Hold, a Király, a Tenger, a Barlang, az Erdő, a Forrás, az Öreg bölcs, a Mostoha - és az azokból fakadó szimbólumok képi nyelvén beszélnek rólunk és nekünk.

sárkány

Személyes varázsmesénk olyan, mint egy animációs film lelkünk aktuális és állapotáról és legmélyebb történéseiről. A mesebeli történet a képek és szimbólumok nyelvén megmutatja, hogy valós életünkben mire támaszkodhatunk, miben bízhatunk, és főképpen, hogy hol vagyunk elakadva, mi blokkolja élethelyzetünket; megmutatja, merre-hogyan tudunk továbblépni. Segít leküzdeni belső, gyakran gyerekkorban rögzült programjainkat, önhazugságainkat, melyek öntudatlanul gátolnak abban, hogy teljes életet élhessünk – terápiás ereje van! Mindezt úgy, hogy a mese világából nem kell kilépnünk, mégis csodás változásoknak lehetünk tanúi saját életünkben.

A varázsmese varázsa

logoMai világunkban egyik legfőbb problémánk, hogy nem tudunk jól kapcsolódni - sem önmagunkhoz, sem másokhoz, sem a természethez, sem a természetfelettihez. Ennek egyik oka, hogy kapcsolódás helyett uralni akarjuk viszonyainkat. Megismerés, elfogadás, szeretet helyett önző akaratunkat akarjuk erőltetve érvényre juttatni – nagyon gyakran akár saját jól felfogott valódi érdekünk ellenében is. A másik oka az, hogy túlzott szerepet kap a gondolkodás, a racionális agyalás, és szinte tiltott üzemmód a játék, az öröm, az alkotás, a művészi szabadság - jobb agyféltekés teremtő gyógyító erőink. A harmadik ok a tudattalan lelki tartalmak és folyamatok „garázdálkodása”. 
A varázsmese írás olyan önterápiás eszköz, amely segít elfogadni önmagunkat. Általa kapcsolatot teremthetünk belső lelki állapotunkkal, élethelyzetünkkel. Varázsmesénk megmutatja az éppen aktuális elmozdulási, továbblépési lehetőségeket, valamint azt a mesés nyereséget, amire szert tehetünk e változások által. Varázsmesénk aktivizálja, dinamizálja életünket, mozgósítja akaratunkat.
Vajon miért vonzódik az ember a mesékhez, éljen a világon bárhol, bármely században, s legyen akár gyermek, ereje teljében lévő felnőtt vagy idős? Miért erősebb ez a vonzódás a meséhez, mint bármely más műalkotáshoz? Mi a varázsmese, és hogyan hat az ember lelkére? Miért vágyunk többre a mesék esztétikai élményénél? Mire jó és hogyan működik személyes varázsmesénk? Mire jó egy varázsmese-csoportot? Cikkünkben ezekre a kérdésekre keressük a választ.

Mint testnek a kenyér
Rudolf Steiner, Meseköltészet a szellemtudomány fényében, 1913. február 6-án Berlinben tartott el?adásában így fogalmaz: 
„A mese pusztán esztétikai és művészi élvezete olyan messze állhat a lélekt?l, mint –paradox hasonlattal élve – egy étel finom íze szánkban azoktól a rejtett és bonyolult folyamatoktól, amelyek az étel révén a testünket építik. Az étel útja az elejét?l fogva kívül marad az ember tudatos megfigyelésén: minden, amit érzékel, az csupán az íz maga. /…/ Ugyanígy, egy mese csupán esztétikai élvezete is nagyon messze van attól, ami a lélek tudattalan mélységeiben zajlik, akkor, amikor hozzákapcsolódik mindahhoz, ami a meséb?l fakad és felszínre tör. A lélek olthatatlan szükségét érzi annak, hogy szellemi vénáin átengedje a mese lényegét; csakúgy, ahogyan a fizikai testnek is szüksége van arra, hogy a táplálékot magán átáramoltassa.” /…/
Ugyanitt így folytatja:
„Előfordulhat, hogy a lélek mélyén olyan határtalan élmény pihen, /…/ amiből semmi nem jut át a nappali tudatba. Mégis van valami a lélekben, ami olyan, mint a fizikai testben az éhségérzet. És ahogyan a test éhségét is csillapítanunk kell, ugyanígy szüksége van valamire ennek a lélek mély tapasztalásából fakadó, határtalan élménynek is. Ilyenkor azt érezzük, hogy szívesen elolvasnánk egy mesét, belemerülnénk egy legenda világába, vagy ha művészi hajlammal vagyunk megáldva, alkotnánk valamit, amib?l azt érezzük, hogy ahhoz képest minden szó puszta dadogás lenne: így keletkeznek a mese képei. A léleknek a mesék képeivel ily módon történő tudatos kielégítése jelenti a lélek számára a táplálékot az említett éhségérzetre.” /…/

Írj egy mesét, és beindul az életed!

deppA saját mesédben kockázatmentesen próbálhatsz ki bármit, amit a való életben nem tehetsz meg. Mert az, hogy hol akadtunk el, miért vagyunk betegek, munka- vagy pár nélküliek, a saját mesénkből is kiderülhet. A benne szereplő szimbólumok megdöbbentően árulkodnak lelki állapotunkról. Szedlmayer Bea varázsmesetrénert kérdezzük.

Egyszer volt, hol nem volt – tényleg így kezdődik egy meseterápiás foglalkozás?

Igen, de az órát egy beszélgetéssel kezdjük, majd átvesszük, hogyan kell írni egy varázsmesét, és relaxálással készülünk az írásra. Aztán elhangzik az „egyszer volt, hol nem volt” mondata, amikor élénk belső mozizásba kezdünk. Ha megvan a nyitókép, lemozizzuk lelki szemeink előtt a mesét, mindenki gondolkodás nélkül le is írja azt. Ezután hagyni kell, hogy a mese útjára induljon.

Vagyis itt nem egy ismert mesét keresünk egy meglévő problémánk megoldására, hanem a foglalkozás része a saját mesénk megírása?

Így van, a varázsmese-tanfolyam első napján mindenki maga írja a mesét. A második alkalommal szituációs és egyéb gyakorlatok segítségével mindenki bekerül a saját meséjébe. Itt átélheti a mesebeli helyzetet, és kipróbálhat számtalan lehetséges megoldást – a való élettel ellentétben – teljesen kockázatmentesen. Miközben a saját mesédet játszod, rájössz, merre és miért kell továbblépned. De a csoportban minden résztvevő egymástól is tanul, hiszen mindegyikük meséje mindenkinek szól.

És senki nem kezdi azzal, hogy ő nem tud mesét írni?

Dehogynem, aztán mégis mindenki könnyedén megírja. Mert a mesék ott élnek a lelkünkben. Olyan a mese a léleknek, mint a fizikai táplálék a testnek. Ezért is vonzódunk annyira felnőttként is a mesékhez.